Az idővel versenyezve..
Majdnem ránk sötétedett – de annál szebb lett
Kevés időnk volt – épp egy másik fotózásról vezettem ide, nagyjából egy órát. Csak útközben esett le, hogy elfelejtettem az óraátállítást, így a naplemente sokkal hamarabb ért minket, mint terveztem. Egy pillanatra azt hittem, elúszik a fotózás…
De végül pont ez a kis rohanás és a lemenő nap fénye tette igazán különlegessé ezt az estét. A család minden tagja laza, természetes és vidám volt – mintha semmi sem siettetne minket. A meleg, utolsó napsugarak gyönyörűen bevilágították a képeket, és az egész fotózásnak lett egy meghitt, őszi hangulata.
Sokszor pont az ilyen, „majdnem lemaradtunk róla” pillanatokból születnek a legjobb emlékek.
